Már megint lemaradtam magammal, de lassan behozom. Azzal kezdeném, hogy még nem főztem kóser Aloe Verát, de megbántam!

A dolog ott kezdődött, hogy nem mentünk szilveszterezni, mert belealudtam a szoptatásba, de ezt ellensúlyozandó begyújtottunk a kandallóba és koccintottunk naracslével.

Az idei narancsosládák (leginkább ezzel szoktunk begyújtani) kissé nedvesebbek voltak a szokásosnál, szegény kutya nem bírta eldönteni, hogy a pattogó tűztől fél-e jobban, vagy a hátsókerti petárdázástól. Aztán mégis inkább a pásztorfílinget választotta, főleg, hogy ettünk hozzá kecskesajtot.

Január másodikán dobott JP egy hátraszaltót a lépcsőházban az immáron egyetlen működő laptoppal a kezében, az eredmény 1:0, a laptop még működik, JPnek viszont elrepedt egy csigolyája.

Akkor megbeszéltük, hogy OK nem emelget dundi Manókat, ergo hordozok én egyedül, de pelenkázni azért segít.

Január harmadikán ráejtette a tűzforró palacsintasütőt a jobbkezére, még szerencse, hogy munkaidőben, így legalább viszonylag gyorsan sikerült a patikában kenőcsöt meg tapaszt szerezni (jég otthon is volt, Aloe Vera nem, pedig direkt írták, hogy égésre a legjobb)

Most egy nagy bumszli pólya van a jobbkezén, mondtam, hogy akkor hagyjuk a pelenkázást is..

Mi is van ma, ja nyolcadika... szóval hetedikén csúnyán feltörte a lábát az új cipő.

Most van egy pasim akinek fáj a háta, sántít ésviszont be van kötve a keze is. De leginkább boldogtalan, hogy Ő már semmiresejó.

A TB pedig újabb abszurd felvonással állt elő, kaparjam elő a család minden tagjának 2008 as kereseti kimutatását, a fiamét is! Írtam nekik, hogy a fiam 2008 ban még nem méltóztatott megszületni, különben biztos rögtön lenne neki.

Én köszönöm jól vagyok, habár valami kis depresszió azért csak átesett a tudatküszöbömön, mert a mai bevásárlás közben automatikusan a kosárba pakoltam 4 csokipudingot, 1 csomag csokiskekszet és 3 tábla csokoládét, pedig mióta Brüsszelben lakunk évente 1x veszek tábláscsokit.